A középkorban Zalaknak hívták, 1278-ban említik elpusztult várát, melynek helyét a közelmúltban feltárták. A mocsaras területen gerenda-rácsszerkezetre alapozott fa lakótorony állt. Jelenlegi nevét arról a kápolnáról kapta, melyet Szent László tiszteletére szenteltek. Lakossága zömmel katolikus, de közel harmada református vallású.

A XX. század két nagy háborúja a község lakosságától is áldozatokat követelt. Az I. világháborúban 69-en vettek részt, közülük 22-en haltak hősi halált. A trianoni diktátumot követően a revíziós törekvések 1938-41. között részleges sikerrel jártak, azonban az ország belesodródott a II. világháborúba is. Ez utóbbi a helyiség lakosai közül 8 főnyi áldozatot követelt. Jellemző a század történelmének mostohaságára, hogy róluk csak közel fél évszázad múlva, a rendszerváltozást követően lehetett hivatalosan is megemlékezni. A község az 1990-ig létezett tanácsrendszerben a sorkifaludi közös tanácshoz tartozott.

A lakosság számának alakulása: Adóegységek száma 1549-ben: Sorkikápolna: 10,5; Sorkitótfalu: 18; Keszölce: 6. Lakossága 1697-98-ban: Sorkikápolna: 88; Sorkitótfalu: 90. Összlakosság 1787-ben: Sorkikápolna: 145; Sorkitótfalu: 156. Házak száma 1787-ben: Sorkikápolna: 20; Sorkitótfalu: 15. Lakosság 1913-ban: Sorkikápolna: 202; Sorkitótfalu: 357. Lakossága 1933-ban: Sorkikápolna: 222; Sorkitótfalu: 351. Sorkikápolna lakossága: 2009-ben: 268, 2010-ben 266, 2011-ben: 264, 2012-ben: 253, 2013-ban:246, 2014-ben: 241, 2015-ben: 263.

Birtokosok: 1549-ben: Sorkikápolna: Polányi; Sorkitótfalu: Polányi; Keszölce: Tulok, 1787-ben: Sorkikápolna: Niczky és mások; Sorkitótfalu: Zobodhin és mások. 1836-ban: Sorkikápolna: Niczky; Sorkitótfalu: Hugonnai.